"Legyen voros.... "

....o, hat jo a kedvem .... !

A mai nap is ugy indult, mint egy szokasos hetfo reggel. Kapkodas otthon, rohanas a buszra. Nem, nem vagyok lelkes ilyenkor.... A buszon lekot az eppen aktualis regenyem. Kozben neha felpillantok es megallapitom, hogy kiontott a Zala, kesobb pedig a Rabat figyelem.
Az utbaeso kisvarosban mar ma is napsutes fogad. Ettol remeny tolt el, talan ma nem esik ujabb eso. Furcsa, megint latom a szemuveges not. Az egyik haz keskeny ablakaban konyokol - talan konyha - minden reggel ugyanugy ! Erdekes ? Vagy szomoru, hogy nincs mas dolga, mint az utca reggeli forgalmat bamulni? Vagy pont ettol nincs egyedul. Aztan egy kutyat latok az uttesten boklaszni. Odebb egy nagyon kover kisfiu tetovazik az utszelen. Itt penteken meg rendor allt a jardan... allapitom meg. A fiu, mintha azon melazna, merre is induljon. Iskolaba menjen, vagy inkabb vissza, haza. Aztan robog a kis buszunk tovabb, a toronybol hallom ma is a harangokat. Alattunk szaladnak el balrol a piros haztetok, melyek valami furcsa fintorkent, egy mediterran kisvarost juttatnak eszembe. De jo lenne hinni, hogy ott a tenger mogottuk.
De mar kanyarodunk is ki a varoskabol...es en elmerulok a konyvemben.
Munkahely, hetfo reggel, szokasos korok. Belovom a kedvenc lapjaim, felnezek a facebookra, be-, es visszajelolok, es koszi az ajanlasokat. Nem tudatos... azt gondolom, majd kesobb visszanezek. Aztan par perc mulva riportok, excel-ek, pivot-ok... dolgozom..... Uzenet jon....te vagy a 101-ik....valassz.... nyertel. Mi ???? Sot, micsoda ? En ? Hol ? Miert ?
Nezem, tetszik. Melyik legyen ? Azt gondolom, barna...de az nincs. Milyen ? Mint a hajnal alja.... voros... Nekem mindegy, csak a szine legyen voros ! Igen, legyen voros !
Koszonom Zazie !

Dijat kaptam !

Azert orulok neki leginkabb, mert mostanaban nem igazan volt idom a blogommal foglalkozni, es Gabi megis ram gondolt.

Es hogy miert is fontosak ezek, mert jo erzes, hogy tudod, tartozol ehhez a kis virtualis kozosseghez.

Akiknek pedig tovabbadnam :

Kriszta

Virag

Zsuzsi

Lidercke

Reka

Ujra itt vagyok...

Mar egy honapja nem volt idom blogolni... A tobbieket azert olvasom szorgalmasan, neha meg megjegyzest is hagytam, de hogy a sajatommal torodjek, az most bizony kimaradt.

Ma vegre ujra itt vagyok !

Korabban emlitettem, hogy egy ideje mar a lakohelyemtol 70 km-re fekvo varosba jarok dolgozni. Ez reggel-este egy-egy ora utazassal jar. Bevallom, nem sok kedvem van utana a szamitogep elott tolteni az idom.

Bar elhataroztam, hogy tegnap este ujra irok nektek, elcsabitott a kertem :-) De jo volt kint lenni !

Az angyalkat mult heten varrtam, persze a tolem megszokott "mezitlabas", o is.

Ez a haziko es kulcstarto.....
illetve ez a "csunyasag" es szinten kulcstarto, kedves kollegaimnak keszult szulinapra.

Igerem, most mar gyakrabban itt leszek. S remelem ti is hebe-hoba betertek hozzam ujra.

Tegnap reggel, ahogy Vasvaron zotyogtunk at a buszon, egyszercsak felneztem a konyvembol, es valami furcsa feny utotte meg a szemem. A kikandikalo Nap eppen a sargara festett templom tornyat vilagitotta meg. Az jutott eszembe, hogy milyen szep is ez, es valahogy vidam is. Es akkor, epp ahogy melleertunk, megszolalt a harang a toronyban.... Neztem az alattunk ebredezo haztetoket, a folottuk lustan elnyulo, vekony felhofodrokat es orultem a napsutesnek. Nem voltam lelkes, hogy dolgozni kell mennem, de a buszbol kiszallva, csak nagyon lassan mentem be az epuletbe, hogy lassam az eget, a felhoket a Napot, amig csak lehet ..... Ugye, nem butasag elvezni kicsit, azt ami korulvesz ?!