
A mi édes-kedves volt oviscsoportunk világ-legjobb óvónénii kérésére készültek ezek a Tilda lovak, hogy március 15-én vitézkedhessenek vele az ovisok.

Bár már a kisebbik gyerkőcöm is 2.-as kisiskolás, nagyon jó érzés visszamenni az oviba.

Kevés olyan embert ismerek, akik ekkora szertettel és odaadással végzik a munkájukat, mint a mi két óvónénink.
Egyszer egy szülői értekezleten azt kérdezték, mit jelent nekünk az óvoda. Én azt feleltem : SZERETETET ! Igen, így csupa nagy betűvel !
Mindenkinek azt kívánom, ilyen helyre vihessék a gyerkőceiket, mint amilyen a mi ovink volt !
Bár....mindenkit ki kell ábrándítanom : Marietta és Erika ˝nénikből˝ csak egy van !
Remélem, a kismanók örültek a lovacskáknak ....:-)
Ui.: Sajnos, pár napot megint kihagyok a blogolásból, mert egy kis gerincműtét utáni rehabilitáción veszek részt éppen....... De utána jövök újra !