Nem is tudom, hogy erezzek.... Sokan, sok helyen irtatok mar errol, de mikor az ember tapasztalja szemtol-szembe, nagyon nehez higgadt maradni !
Egy kolleganomnek keszitettem zsak- es lenvaszonbol ajandekzsakokat, csipkevel diszitettem, kezzel festettem ra betuket.... Elveztem es orommel varrtam. Elotte persze futkostam anyagokert, csipkeert, zsinorert... Szoval dolgoztam vele.
Neki tetszettek is a zsakok ugy lattam. Tobben megfogdostak, megnezegettek oket, es persze kovetkezett az elmaradhatatlan kerdes : mennyiert csinaltad ?
Amikor megmondtam, csipobol jott a valasz egy masik holgytol : annyiert en is megvarrom.
En meg csak annyit mondtam, hat, varrd...
Lehet, csak en lelkizek ezen, de mi ez ? Rosszindulat ? Irigyseg ? Vagy csak az o negativ enje ?
Nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudom hova tenni.
Nem kell, hogy mindenkinek tetszen, amit csinalok, es nem is kell, hogy mindenki ertekelje. De miert fitymalja le valaki a munkam, akinek fogalma sincs rola...
Igen, ez lehangol ! De a sok orom, mosoly es koszonet, amit a megrendeloimtol kapok viszon megerosit ! Es ok vannak tobben !
Ezert is nem vagyok mostanaban aktiv itt az eterben.
En is minden percem a varromanyaim kozt toltom...de hamarosan jovok, es a legjobbakat meg is mutatom nektek. :-)
