Ujra itt vagyok...

Mar egy honapja nem volt idom blogolni... A tobbieket azert olvasom szorgalmasan, neha meg megjegyzest is hagytam, de hogy a sajatommal torodjek, az most bizony kimaradt.

Ma vegre ujra itt vagyok !

Korabban emlitettem, hogy egy ideje mar a lakohelyemtol 70 km-re fekvo varosba jarok dolgozni. Ez reggel-este egy-egy ora utazassal jar. Bevallom, nem sok kedvem van utana a szamitogep elott tolteni az idom.

Bar elhataroztam, hogy tegnap este ujra irok nektek, elcsabitott a kertem :-) De jo volt kint lenni !

Az angyalkat mult heten varrtam, persze a tolem megszokott "mezitlabas", o is.

Ez a haziko es kulcstarto.....
illetve ez a "csunyasag" es szinten kulcstarto, kedves kollegaimnak keszult szulinapra.

Igerem, most mar gyakrabban itt leszek. S remelem ti is hebe-hoba betertek hozzam ujra.

Tegnap reggel, ahogy Vasvaron zotyogtunk at a buszon, egyszercsak felneztem a konyvembol, es valami furcsa feny utotte meg a szemem. A kikandikalo Nap eppen a sargara festett templom tornyat vilagitotta meg. Az jutott eszembe, hogy milyen szep is ez, es valahogy vidam is. Es akkor, epp ahogy melleertunk, megszolalt a harang a toronyban.... Neztem az alattunk ebredezo haztetoket, a folottuk lustan elnyulo, vekony felhofodrokat es orultem a napsutesnek. Nem voltam lelkes, hogy dolgozni kell mennem, de a buszbol kiszallva, csak nagyon lassan mentem be az epuletbe, hogy lassam az eget, a felhoket a Napot, amig csak lehet ..... Ugye, nem butasag elvezni kicsit, azt ami korulvesz ?!