2010. október 12., kedd
Fules....
Mert ehhez volt kedvem :-)
De talán holnap jobb lesz :-)
2010. szeptember 27., hétfő
"Legyen voros.... "
A mai nap is ugy indult, mint egy szokasos hetfo reggel. Kapkodas otthon, rohanas a buszra. Nem, nem vagyok lelkes ilyenkor.... A buszon lekot az eppen aktualis regenyem. Kozben neha felpillantok es megallapitom, hogy kiontott a Zala, kesobb pedig a Rabat figyelem.
Az utbaeso kisvarosban mar ma is napsutes fogad. Ettol remeny tolt el, talan ma nem esik ujabb eso. Furcsa, megint latom a szemuveges not. Az egyik haz keskeny ablakaban konyokol - talan konyha - minden reggel ugyanugy ! Erdekes ? Vagy szomoru, hogy nincs mas dolga, mint az utca reggeli forgalmat bamulni? Vagy pont ettol nincs egyedul. Aztan egy kutyat latok az uttesten boklaszni. Odebb egy nagyon kover kisfiu tetovazik az utszelen. Itt penteken meg rendor allt a jardan... allapitom meg. A fiu, mintha azon melazna, merre is induljon. Iskolaba menjen, vagy inkabb vissza, haza. Aztan robog a kis buszunk tovabb, a toronybol hallom ma is a harangokat. Alattunk szaladnak el balrol a piros haztetok, melyek valami furcsa fintorkent, egy mediterran kisvarost juttatnak eszembe. De jo lenne hinni, hogy ott a tenger mogottuk.
De mar kanyarodunk is ki a varoskabol...es en elmerulok a konyvemben.
Munkahely, hetfo reggel, szokasos korok. Belovom a kedvenc lapjaim, felnezek a facebookra, be-, es visszajelolok, es koszi az ajanlasokat. Nem tudatos... azt gondolom, majd kesobb visszanezek. Aztan par perc mulva riportok, excel-ek, pivot-ok... dolgozom..... Uzenet jon....te vagy a 101-ik....valassz.... nyertel. Mi ???? Sot, micsoda ? En ? Hol ? Miert ?
Nezem, tetszik. Melyik legyen ? Azt gondolom, barna...de az nincs. Milyen ? Mint a hajnal alja.... voros... Nekem mindegy, csak a szine legyen voros ! Igen, legyen voros !
Koszonom Zazie !
2010. szeptember 21., kedd
Dijat kaptam !

2010. szeptember 15., szerda
Ujra itt vagyok...

Ez a haziko es kulcstarto.....
illetve ez a "csunyasag" es szinten kulcstarto, kedves kollegaimnak keszult szulinapra.Igerem, most mar gyakrabban itt leszek. S remelem ti is hebe-hoba betertek hozzam ujra.
Tegnap reggel, ahogy Vasvaron zotyogtunk at a buszon, egyszercsak felneztem a konyvembol, es valami furcsa feny utotte meg a szemem. A kikandikalo Nap eppen a sargara festett templom tornyat vilagitotta meg. Az jutott eszembe, hogy milyen szep is ez, es valahogy vidam is. Es akkor, epp ahogy melleertunk, megszolalt a harang a toronyban.... Neztem az alattunk ebredezo haztetoket, a folottuk lustan elnyulo, vekony felhofodrokat es orultem a napsutesnek. Nem voltam lelkes, hogy dolgozni kell mennem, de a buszbol kiszallva, csak nagyon lassan mentem be az epuletbe, hogy lassam az eget, a felhoket a Napot, amig csak lehet ..... Ugye, nem butasag elvezni kicsit, azt ami korulvesz ?!
2010. augusztus 10., kedd
Hendimédinek.....
Tündérek, manók
Az állat-, növény-, ásvány-fajok angyalai és ördögei: a tündérek,
manók. Nem lények; nem az időben, hanem a változatlanban vannak.
Figyelj meg egy fölrebbenő verébcsoportot: ami a szárny-
zizzenésükben nem a természeti hang, de valami édes együgyüség: ez a
verébcsapat tündére. Vagy figyelj meg egy diófát: ha tépázod,
kelletlenül és viszolyogva adja gyümölcsét; s ha szeliden,
tisztelettel közeledsz hozzá, szívesen adakozni kezd és megpillantod a
lefosztottnak látszó alsó ágakon a leg-elérhetőbb és addig észre nem
vett diókat: ez a diófa tündére.
Moni nem is olyan reg ezt irta nekem :
Anita, ismeritek egyébként Weöres Sándor Tündérek, manók című kis írását? Éppen írom a nemezműhelyes programom, és ezt a szöveget is felhasználom, ti jutottatok eszembe róla...
Es en nem ismertem, de megigertem, utananezek. Es mint lathattatok, meg is tettem. Es persze, elgondolkodtatott. De jo volna, hinni benne, hogy tenyleg leteznek, ezek a bajos, josagos lenyek, vagy a kis morcos valtozatuk! Aztan felsikitott a lelkem.... Anita, hat nem figyeltel ? Igen, leteznek. Bennunk elnek. A madarak szarnysuhogasaban, a diofa sohajaban, a mehek dongasaban, a szitakoto ropteben, a rozmaring illataban, a gyermekunk mosolyaban, a tarsunk szemeben, a bartaink vidamsagaban... Aztan gondolkodtam tovabb...Mikor latttam, ereztem oket utoljara. Hisz ez mind itt el velunk. Ra is jottem a valaszra : mindig. Csak nem tudatos, es nem mindig figyelunk arra, hogy elerjen a tudatunkig. Hat, Te, aki most olvasol, tedd meg nekem, hogy kiallsz a kertedbe, az erkelyedre, vagy csak leulsz kicsit a padlodra, es hallgatod a "csendet" .... Aztan ird meg nekem, hany tunder, mano lakik nalatok.... En szerencses vagyok. Nalunk sokan vannak ! Es azt hiszem a gyerkoceim meg tobbet ismernek kozuluk ! Ti is csak kerdezzetek meg a tieteket ! Tuti, hogy mind tudja, hol lakik a Viragtunder :-) Ez a vilag legtermeszetesebb dolga ! Ugye ?!
Koszonom Moni !




